A napfényt használják olyan kémiai reakcióra, amellyel a szén-dioxidot alakítják át tüzelőanyaggá a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) szakemberei. A felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatóságának tájékoztatása szerint a Janáky Csaba vezette kutatócsoport a folyamatban döntő szerepet játszó fotoelektródok működésének optimalizálásához talált új módszert. Az intézmény közleménye szerint a szegedi, manchesteri és texasi kutatók eredményeit bemutató cikk a napokban jelent meg a Journal of the American Chemical Society című folyóiratban.
A napfény mint megújuló energiaforrás fölhasználásának és a szén-dioxid hasznos termékké alakításának környezetvédelmi és gazdasági jelentősége vitathatatlan – hangsúlyozta Janáky Csaba, az SZTE adjunktusa. Az MTA-SZTE Lendület Fotoelektrokémiai Kutatócsoportot vezetője kutatásaikat magyarázva kifejtette, egy napelemet megvilágítva elektron-lyuk párok keletkeznek, ezeket “kiszedve” áramot termelnek. A szegedi tudósok által használt rendszerbe a napfény hatására létrejönnek ugyan az elekton-lyuk párok, de azokat nem nyerik ki elektromos áram formájában, hanem egy kémiai reakcióhoz használják föl, szén-dioxid átalakítására valamilyen hasznos termékké. A kutatás célja olyan foto-elektródokat találni, amelyek a jelenlegieknél lényegesen jobb hatásfokkal végzik el ezt a folyamatot.

természet inspirálja Janáky Csaba kutatócsoportjának munkáját: foto-elektródjaikban elválasztották a fényelnyelés, a töltéshordozók transzportjának és magának a kémiának, azaz a katalízisnek a funkcióját. E három szakasz közül a középsőre fókuszálva arra keresték a választ, hogy miként lehet a töltéshordozókat hatékonyan elvezetni. Három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy foto-elektród hatékonyan működjön. Az egyik, hogy nyelje el a napfény jelentős részét. A második: a napfény megvilágítás eredményeképpen létrehozott töltéshordozóknak – amelyek elektronok és lyukak – a vándorlása megvalósuljon az elektródban. A harmadik feltétel, hogy miután odaért az oldat-elektród határfelületre az elektron, reagáljon a szén-dioxiddal, azaz képes legyen azt átalakítani. Ezért olyan összetett elektródokat kell előállítani, amelyekben mind a három feladatért külön-külön komponens a felelős.
Az SZTE munkatársai által kialakított rendszerben a napfénnyel való megvilágítás hatására, a réz-oxidban létrejövő töltéshordozók vándorlása, transzportja akkor javítható, ha nem a réz-oxidban kell megtenniük ezt a viszonylag hosszú utat, hanem egy jól vezető hordozón, amire egy először általuk vizsgált szén-módosulatot, a háromdimenziós szerkezetű grafénhabot találtak a legalkalmasabbnak. A kutatók azt vizsgálták, milyen következményekkel jár, ha növelik a töltéshordozók transzportjának sebességét és ezáltal a hatásfokát. A szegedi kutatók igazi újítása az, hogy számszerűsíteni tudták ezeket a hatásokat, így arra is módszert kínálnak, hogy miként lehet racionálisan tervezni egy összetett foto-elektródot.
Forrás: Érdekesvilág.hu / SZTE


Egyre többet hallani a világunkat fenyegető szemétválságról. A műanyag hulladék csak gyűlik, azonban most egy spanyol méhész lehetséges megoldást fedezett fel a problémára.


Az utóbbi években egyre aggasztóbb elemzések látnak napvilágot az óceánokat elárasztó műanyag palackokról, amelyek katasztrófával fenyegetik a tengerek élővilágát, miközben a szárazföldön is egyre jobban dagadnak a polietilén hegyek. Több hírportál által közölt becslés szerint ezekből évente 80-100 millió tonnányi keletkezik, természetes lebomlási idejük pedig 400 évre tehető. A tudósok már több módszert is kipróbáltak, azonban az eddigiek mind túl hosszadalmas és főleg költséges eljárásnak bizonyultak.

A szakértők egyelőre nem tudták megfejteni, hogyan emészti meg a lárva a polietilént – Fotó: Shutterstock

A közelmúltban Federica Bertocchini, egy spanyol kutatóintézet munkatársa, mint amatőr méhész – véletlenül – rájött arra, hogy a méhkaptárok kártevője, a nagy viaszmoly a polietilént is megeszi. A kutatónő egy kaptár kitakarítása után műanyag darabokat zárt egy zacskóba a nagy viaszmoly lárváival együtt, és azt tapasztalta, hogy 100 lárva 12 óra alatt 92 milligramm polietilént pusztított el. A kísérletek azonnal megindultak a módszer nagyobb mértékű tesztelésére. A tudósok úgy gondolják felbecsülhetetlen fegyver lehet ez az emberiség kezében.
Forrás: Agroinform.hu


New York, Nyíregyháza – Száz éve vártak a fizikusok arra a bejelentésre, amely csütörtökön hangzott el Washingtonban: asztrofizikus kutatók egy csoportja közvetlenül észlelt a világűrből érkező jeleket, gravitációs hullámokat. Exkluzív interjú Márka Szabolcs asztrofizikussal a gravitációs hullámokról! A beszélgetőpartner: Marik Sándor.

Az esemény hivatalos meghívója a gravitációs hullámok kutatásának jelenlegi helyzetéről szólt, de mindenki az átütő erejű bejelentésre számított: sikerült közvetlenül igazolni azt, amit Albert Einstein már sejtett, de nem tudott biztosan.


– A fizikusok száz éve próbálkoztak a gravitációs hullámok észlelésével, létezésük közvetlen bebizonyításával, ám ez csak most sikerült – mondta a Kelet-Magyarország érdeklődésére Márka Szabolcs, a New York-i Columbia Egyetem professzora.

A Nyíregyházáról származó tudós több mint másfél évtizede foglalkozik a gravitációs hullámok kutatásával, az egyetem gravitációkutató csoportjának vezetője. Résztvevője az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapja által finanszírozott munkának, a világszerte hetven kutatóhelyet összefogó nemzetközi LIGO-programnak is.

Minek köszönhető a felfokozottott érdeklődés? Sokan mondják, hogy a gravitációs hullám esetében a konkrét felfedezés Nobel-díjat is érhet. Igaz lehet?

MÁRKA SZABOLCS: Eddig csak gyönyörködött az emberiség az égboltban, de mostantól halljuk is az „énekét”. Egy új korszakhoz értünk. A felfedezés szinte biztosan Nobel-díjat ér, és hosszú távon mindenképpen megváltoztatja a világegyetemről alkotott képünket. A jelenlegi felfedezés sok szempontból forradalminak számít. Nem csupán azért, mert válasz Einstein utolsó megválaszolatlan kérdésére. A gravitációs hullámok felfedezése új kérdések százait nyitja meg előttünk, és olyan égitestek létezését bizonyítja, amikről eddig csak hittük, hogy léteznek. Most már biztos, hogy a LIGO képes észlelni a fekete lyukak születését. Végigéltük két fekete lyuk halálának „áriáját” és hallottuk a megszületett fekete lyuk első „sírását”. És ez csak a kezdet, a java még előttünk van.

A lyuk elnevezés megtévesztő, mert alatta nem a szokásos értelemben vett lyukat kell érteni, inkább a világűr egy részét, ami mindent elnyel, és ahonnan semmi nem tud visszatérni. Bevezetné olvasóinkat a kutatások titkaiba, anélkül, hogy elvesznénk a szakmai részletekben?

MÁRKA SZABOLCS: Egymilliárd éve, amikor a Földön még csak egysejtű volt az élet, egy távoli galaxisban két nehéz fekete lyuk keringett egymás körül, szinte megérintve egymást. Másodpercenként akár százszor is megkerülték egymást, ahogy őrült sebességgel száguldottak körbe-körbe. A fekete lyukak egyike kicsit nehezebb volt a másiknál, ketten együtt hatvan Napnál is súlyosabbak. Száguldásuk alatt erős gravitációs hullámokat bocsájtottak ki, és így egyre közelebb kerültek egymáshoz, mind gyorsabban keringve egymás körül. Haláltusájuk pár másodpercen belül a végéhez ért, ahogy összeolvadtak egyetlen nagy fekete lyukká, ami egy rövid időn belül tökéletes, végleges gömbformát öltött. Már nem sugárzott többé gravitációs hullámokat. A folyamat követte az Einstein-féle leírásokat. A gravitációs hullámok ezután átszelték a világegyetemet, és kiterjedtek minden irányban. Sok millió év után elérték a Földet is, és most először észleltük a nagyon várt jeleket a világ legérzékenyebb gravitációshullám-detektorában, a LIGO-ban.

Tehát most egy sikertörténet első nagy állomásához értünk, közelebb kerültünk a világegyetem keletkezésének megértéséhez. Térjünk át személyes életére! Több mint egy évtizede New Yorkban él, ám változatlanul sok hazai fizikussal áll rendszeres kapcsolatban. Milyen helyet foglalunk el a nemzetközi színtéren?

MÁRKA SZABOLCS: Főként szűkebb szakterületemet, az asztrofizikát kísérem figyelemmel. Volt már elegánsabb helyezésünk is, de figyelnek ránk. Jellemző, hogy ösztöndíjasként, kutatóként, vendégtanárként sokan töltenek itt hosszabb-rövidebb időt. Például egy időben közösen dolgoztunk Frei Zsolttal, aki most az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára és az MTA Lendület Asztrofizikai Kutatócsoport vezetője, munkatársaival résztvevője a nemzetközi LIGO-kutatóprogramnak. Az ELTE-t erősíti két kitűnő tanítványom is: Raffai Péter és Kocsis Bence, akik a Princetonról és a Columbiáról tértek haza. New Yorkban most is többen vagyunk: a Columbián dolgozik Bartos Imre, Haiman Zoltán és Márka Zsuzsa. Tehát sok a sikeres magyar kutató, és meg is becsülik őket világszerte.

Ön jelenleg az öt kontinens egyik legrangosabb egyetemének professzora, tudós, asztrofizikus. Mikor, hogyan jutott ki Amerikába?

MÁRKA SZABOLCS: Rögtön az egyetemi diplomázás után, doktorandusz ösztöndíjasként. A párommal 1993-ban két hátizsákkal érkeztünk a Vanderbilt Egyetemre, a Tennessee államban lévő Nashville-be. Nem volt könnyű beilleszkedni, de hajtott bennünket a tudásvágy és a lelkesedés. Amikor 1999-ben megkaptam a PhD-diplomát, már tudtam, hogy a gravitációs hullámokat akarom megtalálni. A híres Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech, Pasadena) volt a legjobb e szakterületen, ezért oda jelentkeztem. A lehetőséget aránylag hamar megkaptam, de küzdelmes munka árán tudtam élni vele. Szerencsére feleségem is talált őt érdeklő munkát ugyanazon az egyetemen, így az életünk szinte idilli lett.

Névjegy 
Született: 1969-ben Nyíregyházán.

Tanulmányai: a Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett Nyíregyházán. Fizikus diplomát a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett Debrecenben. Ösztöndíjasként érkezett további képzésre az Amerikai Egyesült Államokba, ahol Tennessee államban a nashville-i Vanderbilt Egyetemen részecskefizikára szakosodott és PhD-fokozatot szerzett.

Pályafutása: Pasadenában a Kaliforniai Műszaki Egyetemen (a híres Caltech) kezdett dolgozni, itt váltott részecskefizikáról asztrofizikára. Később a Columbia Egyetem professzoraként a New York-i campuson építette fel saját kutatócsoportját. Jelenleg három laboratóriumot vezet. Munkásságát több díjjal jutalmazták. Aktív a közéletben, segíti az Amerikában tanuló magyar ösztöndíjasokat, valamint a hazai fiatal kutatókat.

Családi állapot: fizikatudós feleségével, Márka Zsuzsával – akinek szintén önálló kutatóhelye van a Columbia Egyetemen – négy gyermeket nevelnek.

– Marik Sándor – 

Forrás: Canadahun.com



Az országutakon bekövetkezett közlekedési balesetek óriási hányadáért ezek a kicsiny gödrök a felelősek.

A kátyúk az egész világon sok fejtörést okoznak.

Nem elég, hogy folyamatosan bosszantják a sofőröket, az országutakon bekövetkezett halálos balesetek harmadáért is ezek a kis gödrök a felelősek. Holland tudósok éppen ezért most olyan anyagok után kutatnak, amelyek képesek kijavítani magukat, és főleg az aszfalttal, illetve a betonnal azért valamilyen kapcsolatban állnak.
Mint tudjuk, az utak tetemes részét aszfalttal fedik le.
Ez az anyag lyukacsos, ami egyszerre áldás és átok. A pórusok tompítják a zajt, ám repedésekhez és kátyúkhoz vezetnek. Erik Schlangen, a Delfti Műszaki Egyetem Kísérleti Mikromechanika tanszékének anyagtudósa a kollégáival öngyógyító aszfalt kifejlesztésére adta a fejét.
Az aszfaltot acélszálakkal (acélhaj) elegyítve vezetőképessé tették, és így amikor egy nagy indukciós gép elhalad felette, a hő segít bezárni a repedéseket. Amint arra a The Verge rámutatott, minthogy gépre van szüksége, az anyagot nem lehet tökéletesen öngyógyítónak nevezni, de a kialakítása megkönnyítheti a helyreállításokat.
Az anyagot Hollandiában 12 útvonalon már most is tesztelik. Az egyik már 2010 óta tűri a megpróbáltatásokat, de még mindig pompás kondíciónak örvend. A hagyományos aszfaltutak kielégítő erőnlétüket nagyjából 7-10 évig tudják megőrizni, szóval a minőségbeli különbségek feltárására még több évet várni kell.
Schlangen elmondása szerint az „önellátó” aszfalt 25 százalékkal többe kerülhet a hagyományos verziónál, viszont kétszer tovább bírhatja a gyűrődést. Egyes becslések alapján a módszer bevetésével Hollandia évente 90 millió eurót takaríthatna meg.

Forrás: Gyártástrend.hu (Eredeti:inhabitat)
Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

A csernobili atomerőmű körüli terméketlen és veszélyeztetett földterületeken hatalmas naperőművek építését tervezi az ukrán állam, amelyek az egykori atomerőmű által megtermelt energiamennyiség felét lesznek képesek előállítani. 
Az erőmű környéke a radioaktív szennyezés miatt sem növénytermesztésre, sem pedig állattartásra nem lesz alkalmas a következő néhány száz évben, ugyanakkor egy óriási napelempark létesítését semmi sem gátolná. A területen bőséges a napsütéses órák száma, ezért a kijevi vezetés szerint nem lenne nehéz meggyőzni a potenciális befektetőket, hogy invesztáljanak egy ilyen projektbe. 
Osztap Szemerak, Ukrajna környezetvédelmi minisztere tavaly jelentette be, hogy az ukrán kormány naperőműveket létesítene a csernobili atomerőmű környékén. A miniszter azt mondta, hogy 2016 végére 4 megawattnyi energia előállítására elegendő napelemet lehetne rendszerbe állítani. A terület egészén ugyanakkor akár 2,5 gigawatt teljesítmény is elérhető lenne, amihez 1,1 milliárd dollárnyi befektetés lenne szükséges. 
Szemerak a napokban bejelentette, hogy egy ukrán-német vegyesvállalat egy ennél jóval kisebb összegget, 1,1 millió dollárt már befektetett a csernobili naperőmű-projektbe. A cég egy 1,5 megawattos erőművet épít, amit a tervek szerint május végén fejeznek be. 
A miniszter reményei szerint az első befektető további, nagyobb költségvetésű projekteket is a térségbe vonzhat, de az már most nyilvánvaló, hogy az elképzelés életképes. Szemerak szerint a projektre már januárban 39 ajánlat érkezett, ezek közül 13 külföldi vállalat volt, mára pedig közel 50 érdeklődő cég van.
A terület egyébként ideális egy ilyen jellegű fejlesztésre: az energiaátviteli infrastruktúra adott, a rögízett árakkal működő átviteli rendszert pedig 2030-ig üzembe állítják. Azok a befektetők, akik már idén elkezdik a beruházást az atomerőmű környékén, az ukrán kormány 0,17 eurós kilowattonkénti árat biztosít, ráadásul az ukrán kormány jelentősen könnyítette az itteni állami földek bérbevételét, valamint 85 százalékkal csökkentette a földbérleti díjakat. 
Ha a teljes projekt megvalósul, a naperőművek összesen 2,5 gigawattnyi energiát termelhetnek majd, ami nagyjából fele az egykori atomerőmű által termelt mennyiségnek. Az sem mellékes, hogy ezzel jelentősen csökkenne az ország energiafüggősége Oroszországtól, ami pedig jelenleg az egyik elsőszámú priorítása az ukrán kormánynak. 
A beruházások egyik fő finanszírozója az EBRD lehet, de a nagy magánbankok egyelőre óvakodnak a hitelezéstől, mivel az erőműveket összeszerelő és üzemeltető munkások továbbra is csak rövid időt tölthetnek a szennyezett területen. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkásokat gyakran kellene váltani, ami nagyban megnövelné a munkaerő költségeket - írja az Oilprice.com.
Forrás: Oilprice.com

A Leedsi Egyetem friss kutatásai alapján egyáltalán nem olvadnak olyan rekordsebességgel az antarktiszi gleccserek, mint ahogy azt a korábbi, már-már vészharangokat kongató tudományos vizsgálatok állították. A kutatók szerint a gleccserek érdemleges léptékű olvadása nem a felszínen következik be, hanem nagyrészt még ismeretlen, viszonylag meleg mélytengeri áramlatokkal találkozva.

Új kutatások szerint a déli Antarktisz-félsziget gleccserei közötti jégáramlás egyáltalán nem olyan drámai, mint ahogy azt többen is becsülték korábban.


A gleccserek olvadása az 1990-es évektől kezdve nő, ezt a Leedsi Egyetem gleccserkutatói is megerősítik, azonban szerintük az olvadás mértéke csupán az egyharmada annak, mint amit korábban a Bristoli Egyetem tudósai bejelentettek.
Az Antarktisznak erre a területére vonatkozóan más kutatások drámai változásokról számoltak be, ezért döntöttünk úgy, hogy közelebbről megvizsgáljuk, a gleccserek miként is változtak az elmúlt 25 évben"
– nyilatkozta Anna Hogg, az egyetem kutatója.

A kutatók műholdas adatokat felhasználva 30 gleccsert vizsgáltak meg és azt találták, hogy a gleccserek csak kis mértékben változtak és jégtömegüknek is csak kis részét veszítették el.
A Bristol Egyetem kutatói korábban jelentős jégveszteségről és a gleccserek drámai mértékű elvékonyodásáról számoltak be, azonban Anna Hogg és kollégái szerint ezek a kutatási eredmények tévesek, azok csak mérési hibák következtében születhettek meg.



Geophysical Research Letters című tudományos folyóiratban ezen a héten megjelent legújabb tanulmány szerint az Antarktisz-félszigeten, Palmer Land néven ismert terület gleccsereinek nagy része viszonylag lassan mozog és csak kis mértékben változik, ami az utóbbi két évtizedben csak csekély mértékben gyorsult fel.
Lehetséges, hogy a gleccserek vékonyabbak lettek és veszíthettek is tömegükből, mivel az utóbbi években kevesebb hó esett az Antarktisznak ezen a részén, azonban ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gleccsereknél dinamikus egyensúlyhiány alakult volna ki"
– mondta Andrew Shepherd kutató.

A kutatók most felfedeztek a gleccserek olvadásával kapcsolatban egy eddig ismeretlen, új tényezőt is.  Ez pedig azzal kapcsolatos, hogy a legfrissebb kutatási eredmények alapján a gleccserek leggyorsabb ütemű olvadása körülbelül 1000 méterrel a tengerszint alatt tapasztalható
Megvizsgáltuk a víz hőmérsékletét a gleccserek előtt, ott, ahol a gleccserek olvadása a leggyorsabb, és azt találtuk, hogy a gleccserek a tengerfenék helyi áramlatai révén az óceán legmelegebb rétegébe nyúlnak le"
– közölte Anna Hogg, kutatásvezető.
Ez egy olyan, a mély-tengerekben körforgást végző víztömeg, amely viszonylag melegebb és sósabb, mint a Déli-óceán egyéb vizei. Ez a vízréteg így lehet képes elolvasztani a gleccserek mélyen a tengerbe nyúló alapjait.

A legfrissebb elemzés szerzői azt is fontosnak tartották kutatásukkal kapcsolatban közölni, hogy nekik egyáltalán nem céljuk az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés Antarktisz gleccsereire gyakorolt hatásának megkérdőjelezése.

Azt állítják, hogy elengedhetetlen, hogy a tudósok továbbra is figyelemmel kísérjék a gleccserek felmelegedésének és a tengerszint emelkedésének hatásait.
Forrás: 888.hu     Írta: Vincze Viktor Attila

Nemere Istvánt talán keveseknek kell bemutatni! De sokan csak sci-fi írónak tekintenek rá, pedig rengetek tudományos könyve van, mint például a Titkok Könyve sorozat! Mindenkinek tudom ajánlani az újakat, épp annyira mint a régieket! Rengeteg olyan tudományos kísérlet és tanulmány segítségével építi fel az információkat, melyek egyébként nehezen találhatók meg, ha nem tudjuk mit kell keresni! Tudományosan teljesen helytálló publikáció, rengeteg bejegyzett tanulmány közvetlen elérésével, egy olyan tudományos szemszögből, mely nem éppen jellemző a hivatalosan előretolt tudománnyal! Ennek komoly előnyei vannak, hisz a megválaszolhatatlannak hitt kérdések megválaszolásában is komoly segítséget nyújt, hisz úgy működik mint az igazi tudomány: dogmáktól és korlátoktól, teljesen mentesen! És nem mellékes infó ként: fillérekért beszerezhető olvasmány!


Copyright © 2017 Tudomány Mag